Cigányfurfang – Esti mese – Népmese „Az egyszeri cigány elszegődött dolgozni a maga kenyerére. De nagyon lapos tarisznyával ment ki a mezőre. Nem is nagyon ártott a dolognak.
Mikor eljött a dél, a gazda tüzet rakott a bogrács alá, szalonnát aprított bele, s hozzáfogott a főzéshez, a cigány meg csak nézte, nyelte a nyálát. Egyszer csak észrevette a gazda tarisznyáját a szekéren, kicsent egy darab szalonnát belőle.
Meglátja a gazda, rákiált:
– Hé, more, az áldóját! Hiszen te a magad kenyerére szegődtél!
– Az ám – mondja a cigány -, de nem a magam szalonnájára!
A gazda hagyta, hadd lakjon jól. Hanem aztán megkérdezte tőle:
– Hát aztán hogy is hívnak téged?
– Engem úgy hívnak, hogy: ha jóllaktál, hazafelé! Gazduramat hogy hívják?
– Engem meg úgy, hogy: utána az esztekével!
A cigány megcsóválta a fejét.
– Jaj, nagyon összeillik a nevünk!
Nem is mert megszökni.
A másik cigány meg elment a templomba.
Úgy gondolta, hogy ő bizony nem húzódik hátra az oszlopok mögé, hanem középre ül, mert látni akar mindent. Így aztán beült nagy begyesen a bíró székébe.
Amint a bíró is benyitja a templomajtót, látja, hogy ott ül a cigány az ő helyén. Mit csináljon most? Bemenjen, és ott egyezkedjen vele?
Nem ment be, hanem az ajtónyílásból intett az ujjával neki, hogy menjen ki.
A cigány észrevette, de csak intett a fejével, hogy nem megy.
Mit volt mit tenni, kinn maradt a bíró, de mikor a cigány előkerült, felelősségre vonta:
– Nem tudod te, hogy mikor én így intek az ujjammal, az azt jelenti, hogy gyere ki?
– Hát bíró uram nem tudja, hogy amikor én így intek a fejemmel, az azt jelenti, hogy nem megyek?
” #mese #mesék #estimese #népmese #magyarul #tale #fairytale #fairytale #tales