A juhászlegény három szeretője (népmese)
Megkapta a juhászlegény a behívóját, be kellett rukkolnia katonának. Három lánynak is csapta a szelet, mind a háromtól elköszönt.
Elment az elsőhöz.
– Katonának visznek, elköszönök tőled. Mondd meg nékem, mivel fogsz meggyászolni, míg oda leszek!
A lány gondolkodott, gondolkodott.
– Mivel tudnálak meggyászolni? Három év nagyon hosszú idő, de addig nem fésülködöm, nem mosakodom.
Nagyot nézett erre a juhászlegény, de egy árva szót sem szólt rá. Illedelmesen elbúcsúzott, aztán a másik szeretőjéhez vette az irányt.
Neki is mondja:
– Ennyi és ennyi ideig udvaroltam neked, és most elszakadok tőled, katonának visznek. Mivel fogsz meggyászolni?
– Míg oda leszel, sem az udvart nem söpröm, sem a házat nem takarítom.
A juhászlegény erre is nézett nagyot, de nem szólt rá semmit.
Eljutott a harmadikhoz. Annak is mondja:
– Sokat voltunk együtt, beszélgettünk, mulatságba jártunk, itt is voltunk, ott is voltunk, és most vége mindennek, katonának visznek. Meg fogsz-e gyászolni?
– Meg bizony.
– Mivel?
– Ha annyira kívánod, hogy meggyászoljalak, három évig felöntözöm bánatomban a moslékot a padlásra.
A juhászlegényt ez a mondás is megütötte, de nem szólt ellene semmit.
Telt-múlt az idő, a juhászlegény egy-két alkalommal hazajött szabadságra, ellátogatott ilyenkor a lányokhoz is. Az első tényleg nem fésülködött. Bizony bodros volt, beboglyasodott a haja. A másiknak meg nagy összevisszaság az udvarán, a háza meg szennyes. Az sem volt valami kellemes látvány. Csak a harmadiknál volt rend, a lány is takaros, ott nem bántotta a szemét semmi. Persze a padlásra nem kukkanthatott fel.
Mikor megkapta az obsitot, úgy gondolta, feleséget hoz a házhoz, a három lány közül egyiknek beköti a fejét.
Elment az elsőhöz.
– Hadd látom, mivel gyászoltál meg!
Alig ismert a lányra, ahogy előtte állt boglyasan, piszkosan, csipásan. Szinte rá sem tudott nézni, úgy megundorodott tőle.
Elment a másikhoz. Ott meg alig tudott bejutni a kapun, nem akart nyílni a sok szeméttől. No, a sok ráncigálás után csak engedett, de a házba már csak lapáttal tudott utat törni magának. Itt sem vidult fel, örült mikor otthagyta a szennyes portát.
Végül a harmadiknál kötött ki. Szépen kitakarított lakásba lépett, a lány meg csinosan, szépen öltözködve, kifésülködve várta.
– No, mivel gyászoltál meg?
– Felöntöztem a moslékot a padlásra.
– Mutasd meg, hova öntözhettél annyi moslékot!
Gondolta a legény, hogy valami óriási dézsába gyűjtögette.
Milyen bűz lehet ott hároméves moslékkal a padláson!
Kinyitotta a lány a padlásajtót, fölnézett a legény. Hát csak úgy verte a fejét a sok sonka, kolbász, szalonna. Annyi volt a rudakra akasztgatva, hogy majd leszakadtak.
A juhászlegény mindjárt átölelte a lányt, mert úgy gondolta, őt fogja feleségül venni, ő gyászolta meg a katonaszeretőjét a leghelyesebben.