Torockói-hegység – Az ötödik szék titkai

A borrévi szoros felől lovaskocsi stoppal érkezünk a szabdalt domborzatú, varázslatos világú havasok központjába, a Székelykő és az Ordaskő közé beékelődött településre. A főtéren kezdjük kibogozni a múlt szálait és megfejteni az erdélyi magyar népi építészetéről méltán világhíres Torockó titkait. Az egyik titok, amit az ideérkező turistának illik tudni, hogy a község fölé tornyosuló háromtarajú Székelykő formájának köszönhetően itt kétszer kel fel a nap. Mi is korán érkeztünk, hogy megcsodáljuk a jelenséget, de azt nem vettük számításba, hogy az őszi évszakban bizony csak egyszer, ráadásul igen későn, úgy kilenc óra után bújik elő a Székelykő mögül. A hosszú poroszkálás után jól esik megkóstolni a központ arculatát meghatározó … kút kristálytiszta vízét. Az évszázados hagyomány szerint a lépcsőzetesen elterülő medencék legfelsőjénél isznak az emberek, a középsőnél az állatok, alul pedig – jó szokás szerint – az asszonyok mosnak.

A „Hazajáró” hétről-hétre bakancsot húz és nekiindul, hogy keresztül-kasul bebarangolja a Kárpát-medence varázslatos tájait és megismerje hazánk természeti- és kulturális értékeit, történelmi emlékeit és az ott élő emberek mindennapjait. Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken, Muravidéken, Őrvidéken és belső-Magyarországon hol gyalog, hol szekérrel, kerékpárral vagy kenuval halad vándorútja során. A Kárpátok fenséges gerinceitől, várromokon, apró fatemplomokon és véráztatta harcmezőkön át, patinás városokig – megannyi magyar emlék kíséri a „Hazajáró” soha véget nem érő útját.